"1947-ben születtem Nagybányán és 1974-ben végeztem az I. Andreescu Képzőművészeti Egyetemen festészet szakon. 1947 – 1974 – 47-74, érdekes. Az azóta eltelt hosszú idő – 51 év – és még az azt megelőző általános és középiskolai évek összesen kb. 65 évet a művészet – festészet – világában éltem meg. Két ország, két társadalom, azonos rendszer, még ha változott is menet közben (1985-90).
41 évet éltem odaát és már 37 éve élek itt – itthon és otthon mindkét helyen egyszerre. A változások az egész társadalmat érintették, benne a művészeteket is.
A festészet egy magányos alkotói tevékenység. Nincs egyesület, nincs kollektív csapat. Egyedül van az alkotó a műtermében.
A világ változásait a művészet mindig leköveti, minden társadalom megteremti a maga művészetét. A reagálások pedig mindig egyéniek!
Gyakran jut eszembe Rembrandt. Sikeres, elismert művész volt hosszú ideig, majd idős korában a szegények házába kerül, elveszti vagyonát, elfelejtik.
Mi történt? Egyszerűen nem reagált az akkori változásokra.
Velünk is ez történik, és egy hosszú pálya során ez természetes.
Nem lehet kikerülni a változások okozta nyomás alól. Reagálni, alkalmazkodni kell az új körülményekhez, és ez bizony sokszor alkotói válságot indukál.
Itt jön a kérdés: Mi a művészet, és mi a művész dolga a világban? Erre mindenki egyedül kell megtalálja a választ.
A Művészet az, amit egy adott társadalom egy adott időben annak tart. Ez bizony gondot okozhat és okoz is, mert kik azok az emberek, akik eldöntik, hogy mi a művészet. Mi alapján kire/kikre vonatkozik?
Az egyéniség, a művész maga kell választ adjon erre és ad is. Nehéz, de izgalmas kihívás úgy alkotni, hogy megtartsd művészeted jellemzőit és modern, a mának szóló műveket alkoss.
Állandó figyelem, érdeklődés, gondolkodás és az alkotó munka!