MAGYAR KULTÚRA NAPJA
A Magyar Kultúra Napján a Jósa András Múzeum tagintézményében, a Kállay Gyűjteményben emlékeztünk meg Kölcsey Ferencről egy kamarakiállítás megnyitóján.
A kiállításon bemutattunk többek között egy dokumentumot is a múzeum irodalmi gyűjteményéből, amelyet elég fontosnak tartottunk Kölcsey Ferenc életművével kapcsolatban. Ezt a dokumentumot nagy valószínűséggel Kölcsey joggyakorlója, Pap Endre vetette papírra 1839 januárjában, a nagy költőnk halála után fél évvel. Pap Endre az ekkor még nagyobb jelentőséggel nem bíró, Kölcsey által 1823-ban írt himnuszról fogalmazott meg kritikát. A szóban forgó műtárgyat, mint kedves kolléganőm Laskayné Szőlősi Katalin kiderítette, még Merényi Oszkár korábbi irodalomtörténészünk vásárolta meg 1955-ben a múzeum akkor kialakulófélben lévő irodalmi gyűjteményébe. Pap Endre írása azóta a gyűjteményben pihent, mondhatni elfelejtődött, holott az egyik legkorábbi műkritika nemzetünk későbbi himnuszáról! Így írt Pap Endre a nagy műről a osztrák himnusz “érájában” 1839-ben: “Valóban sajátunknak elismerése és használása egyik kulcsa lenne nemzetiségünk kifejezésének.”